Petőfi Sándor Minek Nevezzelek Elemzés, PetőFi Sándor Minek Nevezzelek? Című Versének Elemzése
A költő végül nem találja meg a visszatérő kérdésre a választ. Az utolsó versszak egésze nem más, mint becézgető megszólítások sorozata. Ezt a sort az "Édes, szép, ifju hitvesem" megszólítással zárja. Ez az előző megszólítási formáknál sokkal egyszerűbb megszólítás. A költő ezek után is megismétli a kérdést. A nyitva hagyott kérdés további gondolkodásra készteti az olvasót. Nagyon meghatott felesége iránti rajongása. De legjobban az ismétlődő sorokban visszatérő kérdés tetszett: "Minek nevezzelek", mely nyomatékosítja Júlia iránt érzett szerelmét.
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek (elemzés) – Jegyzetek
A vers 1848 januárjában íródott, és az utókor ítélete szerint Petőfi szerelmi lírájának egyik legszebb, legkülönlegesebb darabja. Feleségéhez, Szendrey Júliához szól. A költőnek ez a legszenvedélyesebb szerelmes verse: az egész egy parttalanul áradó szerelmi vallomás, amely a kimondhatatlan nagyságú szenvedélyt fejezi ki. Petőfi szerelmes férfiként, ifjú férjként és költőként egyaránt azon van, hogy szárnyaló gondolatait, heves érzelmeit szavakba öntse, míg végül rádöbben, hogy a kimondhatatlan éppen azért kimondhatatlan, mert végtelenül egyszerű. A romantikus stílusú szerelmi költemény Vörösmarty Ábránd című versét juttathatja eszünkbe, azzal a különbséggel, hogy ez nem udvarlóvers: Petőfi a felesége iránti szerelmét szerette volna megénekelni (ő volt a hitvesi költészet megteremtője irodalmunkban). Nincs benne semmi álszemérem vagy finomkodó modorosság: a költő számára az asszony társ, partner a szerelemben és az életben egyaránt. Hangja közvetlen és őszinte, hangvétele emelkedett. Minek nevezzelek Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnák először… E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Minek nevezzelek?
Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békeség egy olajága, S amelynek érintése oly jó!
- Petőfi Sándor Minek nevezzelek? című versének elemzése
- Hajdu bojler alkatrész bolt budapest
- 195/65R15 T Ecocontrol Fulda Nyári gumiabroncs, nyári gumi - gumiabroncs webáruház
- Duna tv ridikül mai adása
- Hajdú-Bihar megye Családi házak! Eladó házak kereső olcsó használt és új házak.. 47. oldal - Globaling Ingatlanok
- Saunier duval thema condens 25 a fali kondenzációs kombi gázkazán 5
- A szökés 4 évad 9 rész 2 evad 9 resz mediaklikk
- Bestway medence vízforgató szivattyú 3m3/h 32W 58386 - Póker és Medence Shop - Medence, póker, darts - webáruház, webshop
- Szugló utca új építésű lakások
"Minek nevezzelek, / Ha rám röpíted / Tekinteted, " Szendrey Júlia születésének napján, Petőfi Sándor születésének hetén a magyar szerelmi költészet egyik legszebb versével zárjuk az óévet és üdvözöljük az újat. "Minek nevezzelek, / Ha ajkaimhoz ér / Ajkadnak lángoló rubintköve, " – írta Petőfi Sándor Szendrey Júliának 1848 januárjában. "Hogyan tudnék elélni szerelem nélkül? ollyan szerelem nélkül, mint millyen az ő szerelme volt! " – írta Szendrey Júlia Petőfi halála után, 1848 novemberében. Minek nevezzelek… Olyan egyszerű és olyan természetes kérdés. És mindjárt leköt. Saját életére gondolva az olvasó maga is felteszi a kérdést és keresni kezdi a választ. A világirodalom egyik legnagyobb lírai művésze, Petőfi Sándor sorai a "nőhöz", a "szerelemhez" íródtak, ám mindaz, amit a költő a nőről gondolt, az tulajdonképpen az egész női nemnek szóló gyönyörű bók. Petőfi szerelmi költészetéről többek között ez olvasható Szerb Antal Irodalomtörténetében: "A feleségéhez írt versek annál csodálatosabbak, mert a legritkább eset a világköltészetben, hogy valaki jó verseket írjon a saját feleségéhez, többek közt Himfy is itt mondott csődöt.