Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
A Vackor-mesék formavilágáról így vallott a költő: "amit én a gyerekköltészet címén műveltem az elmúlt húsz évben, az Arany Lacinak című Petőfi-versből indult ki. Versben írom a meséimet, de gyerekverset alig írtam, és a legismertebb könyvem, a Vackor is az Arany Laci formajegyeit viseli. " Valóban így van: a verses népmese-átdolgozások kötött ritmusai után a Vackor-történetek 2 és 8 szótag között hullámzó, kettő, olykor háromütemű sorokból állnak. Például: "nem is medve, / csak egy apró, / lompos-loncsos / és bozontos, / piszén pisze kölyökmackó". Ez a hullámzás, a sok indulatszó, hangutánzó szó mozgalmasabbá teszi a szöveget. Hasonló a funkciója a vendégszövegeknek. Ezek részben népdalok, részben pedig Kormos-mesék, amelyek korábban már önállóan is megjelentek. Feltűnő poétikai sajátosság az ismétlés. Nemcsak a szavak ismétlődnek, szókapcsolatok variálódnak, hanem hosszabb szövegrészek is. Ez főként az óvodástörténetben figyelhető meg, s ennek nyilván pedagógiai célja is van. A második mese, a Vackor világot lát egy kissé halványabb, és a majdan trilógiává változó művet is széttagolja.
(Később Dörmögő Dömötör címmel jelent meg. ) Sebők Zsigmond könyveinek hőse emberré változott medveként viselkedik, nincs kapcsolatban a gyermekjátékok közt az 1900-as évektől megjelenő játékmackóval. Mackó úr úgy járja hazánkat, más országokat, mint egy jámbor vidéki ember, aki most ismerkedik a nagyvilággal. Közben kis olvasóinak is továbbadja a tudnivalókat, hírt ad még a modern technika vívmányairól is. Kormos István verses meséjének hőse öt és fél évesen kerül óvodába. Medveként már nem volna kölyöknek tekinthető, de a medveéletre még nem elég önálló. Amikor egész nap csak csatangolt az erdőben, s jól el is tévedt, a fiára rátaláló öreg medve úgy döntött, óvodába adja. A barlangban lakó bocs – bár otthon tejeskávét, édes málét és más finomságokat kaphatott –, útravalónak kedvenc csemegéjét, három vackort vihetett magával. Apja úgy mutatta be a többieknek: "most lett ember igazában". Vackor, mint egy kis óvodás, fokról fokra megtanulja a társai számára már ismert rendet, szokásokat, s idővel ügyesen alkalmazkodik; örömmel és kötelességtudattal készül az iskolás életre.
Benne a csukának, a Dunának és minden vizek urának kalapja van, s így képzelem el eme állatot most is magamban. S öt csillagot kapott akkor Violától a Vackor. 6 hozzászólás Simiréka I >! 2018. augusztus 2., 20:49 Hároméves mindent fal, ami vers, verses mese, amiben tobzódnak a rímek, pörög a történet, és úgy ragad rá a szöveg, hogy már ő is rímekben kéri a reggeli tejet. Vackor meséivel pár napja ismerkedik, de folyton kéri, keresi, beszél róla. Amikor a könyvből felolvasok neki, Márkus László hangja idéződik fel bennem, az, ahogy gyerekkoromban néztük a mesét, hallgattuk a történeteket az ő utánozhatatlan előadásában. A négy csillag annak szól, hogy szegény Vackort jóapja folyton el akarja náspángolni. Látszólag fenyegetni is nagyon szereti, de ezen átlendülve, nagyon kellemes Vackorral időzni. Reich Károly rajzairól meg mit is lehetne mondani: bármit rajzolt, arra mi mindig vevők vagyunk. 6 hozzászólás Ibanez ♥ P >! 2021. január 10., 18:47 Nagyon jó kis mese, könnyen követhető, "ízes-szagos" a javából, melyben Vackor, a kismedvét követjük egyenesen az óvodáig, a beilleszkedését, az ottani szabályok megértését.
Nem megmondtam, el ne kószálj, tiltottam, hogy messze bóklálj, hanem ez volt az utolsó – többet minket nem ijesztesz, hét határra nem tekergesz, mert aszondom, kutya brumma: holnap reggel kézen kaplak, és az óvodába adlak, az ám, te pisze csavargó. És apjával akkor hazasétált Vackor. 2. fejezet: Vackor elindul az óvodába Másnap reggel a napocska fönn az égen, fönn a kéken, fönn a világ tetejében sugarát özönnel ontja; rásüt a kerek világra, rá a hegyre, az erdőre, fűre, fára és a virágra; beragyog az erdő mélyén Vackorék hűs barlangjába, és a barlang hűvös mélyén ama alvó kölyökmackó híres, neves, nevezetes, piszén pisze csöpp orrára. Szól is Vackor édesanyja: – Ne aludj már, te mihaszna! Kelj föl hamar, kölykem, édes! Reggelizni, héj, te éhes! Nézd, hogy süt a napocska, épp arra a piszén pisze orrodra! Hanem bizony nevezetes nem hallgat anyja szavára – egyet mordul, kettőt ásít, messze hangzót, óriásit, s fordul szépen a hasára. Apja is szól: – Kutya brumma! Meddig kell még az a dunna?