Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
dianna76 P >! 2021. április 19., 14:02 Ezt a darabjaira eső kötetet még nővérem kapta könyvjutalomként az általános iskolában. Emlékeim szerint lapozgattam én is gyerekként, s elolvastam egy-egy verset belőle. A teljes olvasására csak most kerítettem sort. Ugyanazt érzem, mint A szegény kisgyermek panaszai című kötetnél. Némely verset szerettem – többnyire a már ismerteket – mások nem tetszettek. Pedig az első harmadig nagyon úgy indult, hogy ez simán lesz akár 4, 5 csillagos is. Egyik-másik versnek nem tudom mennyire van helye a gyerekirodalomban. A kötet illusztrált, de szerintem ez nem tesz hozzá semmi plusz élvezetet.
Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikító, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat és akkor írnék, mindig-mindig írnék, kékkel húgomnak, anyámnak arannyal. arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem.