Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
- Az orvostudomány darabokra szakadt, a kollégák főleg kémiai szereket írnak föl, sokszor egymással sem egyeztetve, miközben sokan nem tudják, hogy mi a teendő, ha valakit darázs csíp meg, vagy elvágja a kezét - ismertette a könyv célkitűzését a szívgyógyász. A művet a holisztikus orvoslás szemléletével írja, amely "az egész embert illetve minden körülményt figyelembe vesz". A kötetben az emberi test kórós változásait a "hajtól a lábujjkörömig" érinti a pécsi szívcentrum egykori vezetője, aki sokáig a klinikumban dolgozó orvosként szerzett tapasztalatai mellé a népi gyógyászat praktikáit is felsorakoztatja. Mindezt festői környezetben teszi a világhírű szívsebész, aki Budapesttől ötven kilométerre egy erdőben alakította ki birtokát, olyan területen, ahova "hetven évig ember be nem tette a lábát". A környezet megszelídítése naponta tíz-tizenkét órás kétkezi munkájába került Papp Lajosnak, aki azt mondta, talán ennek is köszönhető, hogy jelenleg boldogabb és fizikálisan is erősebb, mint valaha.
– Közel húsz évig dolgozott egy helyen. – Először szívsebészként, majd az osztály vezetőjeként dolgoztam egy akkor négyszáz ágyas, ma már félezer orvost foglalkoztató nagy intézetben, később pedig a texasi A&M egyetem szívsebész professzoraként. Ötvenöt évesen váltottam, amikor Tekeres Miklós és Kellermayer Miklós professzorok hazacsábítottak. – Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy az egyik rokona felhívta a figyelmünket arra, hogy a pécsi szívsebészetet nem Papp Lajos professzor alapította, mint az a magyar sajtóban megjelent, hanem ön. – Nem, még ez sem igaz. 1950 és '55 között ugyanis már volt szívsebészet Pécsett, Kudász József és Eisert Árpád jóvoltából. Azután egyikük Nyíregyházára került, a másik Budapestre, és Pécsett megszűntek a műtétek. – Azt hinné az ember, hogy ennyi évtized után elszakadtak az itthoni szálak. Hogyan találták meg mégis önt Amerikában? – Akkor már jártam itthon, Tekeres professzort egy amerikai tanulmányútja során meghívtam az intézetünkbe, ahol nagy sikerű előadást tartott.
július 16-án, a 14 órai gyászmisét követően lesz a bakonyai temetőben. Gyászoló szerettei Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HODNIK ILDIKÓ 57 éves korában súlyos betegsége folytán eltávozott közülünk. július 19-én 11 órakor lesz a harkányi Református temetőben. Búcsúznak tőle édesanyja, testvéröccse, rokonai és barátai Mély fájdalommal tudatjuk, hogy CSOBOZ GYÖRGYNÉ Tomisa Magdolna 84. életévében elhunyt. Hamvait szűk családi körben végső nyugalomra helyeztük. A gyászoló család
Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában. Mégsem tiltották ki a Belvárosból a segwayeket – ez történt valójában A hírekkel ellentétben nem tiltották ki Budapest belvárosából a Segwayeket, viszont már inzultus is érte a rajtuk várost néző turistákat. Az eszköz nem önmagában zavaró, hanem a tömegturizmus tüneteként. Háttér a digitális Heti Válasz friss számában. Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában. Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is.
A birtok pedig egy új közösségi kezdeményezés színtere is lesz: a szívgyógyász elmondása szerint idén júliustól nyaranta több turnusban, alkalmanként tíz gyermeket - ötöt az elszakított országrészekből, ötöt csonka Magyarország területéről - lát vendégül, akik természetismeretről, a mára elfeledett tudásról, nem utolsósorban pedig Istenről hallhatnak majd nemcsak Papp professzortól, hanem meghívott barátaitól is. B. G. - Fotó:Dittrich Éva
– Legalábbis abban az egy esztendőben nem, amit az egyetemen töltött. 1956-ban ugyanis elhagyta az országot. – November 20-án mentem el, közvetlenül az után, hogy szovjet járőrök kibiztosított fegyverrel éjszaka kiállítottak bennünket a verandára, és fasisztának neveztek. Tizenkilenc évesen nem is tudtam, mitől remegek jobban, a hidegtől vagy a félelemtől. A határ közel volt, fogalmam sem volt, hova megyek, de arról nagyon is, hogy honnan. – Hogyan került medikusként műszaki pályára? – Amerikában közölték velem, hogy az orvosi egyetemről le kell mondanom. 1957-et írtunk, ez a szputnyikok korszaka, úgy gondoltam, ebben van jövő. De nem adtam fel, csak egy évig folytattam műszaki tanulmányokat, majd egy esztendeig takarítóként, műtőssegédként pénzt kerestem, hogy finanszírozni tudjam az orvosi képzésemet. – Magyarországon mostanában gyakran mondják, hogy olyan az egészségügyi ellátás, mintha a frontvonalon lennénk. Ön a vietnami háborúban valóban megtapasztalta a frontsebészetet. Tényleg nem törődtek az életveszélyes esetekkel?
A professzor emlékeztetett, amennyiben Nyugat-Európából tömegesen toloncolják vissza a belépő országba - ez esetben hazánkba - a menekülteket, akkor "ez a kis gazdasági javulás pillanatok alatt tönkremehet". A Széchenyi-díjas orvosprofesszor szerint az ehhez hasonló, az egész nemzetet érintő kérdésekről higgadtan kell beszélni és pártérdekektől mentesen lenne érdemes konszenzusra jutni: - Ez nem nagykoalíciót, hanem belátást jelentene. Isten és a természet törvényeit figyelembe véve, a magyarság ősi tulajdonságait visszatanulva- ami a szeretetre és a befogadásra alapul- kell közös ügyeinket intézni - fogalmazta meg Papp Lajos. Hozzátette: a hétköznapi dolgokban pedig mindenkinek a saját területén kellene többet és jobban tennie, ami ha összeadódik, a nemzet boldogulása valóban megtörténhet. Mindehhez Papp professzor egy hiánypótló könyv megírásával is hozzájárul. Mint elmondta, a roppant átfogó, ám mégis közérthető, a szakmabeliek és laikusok számára egyaránt használható mű az "Egészségkönyv mindenkinek" címet fogja viselni.
Két egymástól teljesen eltérő személyiség. Papp Lajos a nagymogul, a konfliktusokban, a drámai helyzetekben él igazán, Alotti csendesebb, lírai alkat, ő a konfliktusok tompításának mestere. Már a műtét előtt vitatkozni kezdtek, hogy így, vagy úgy kellene technikailag megoldani a helyzetet. Végül a palesztin orvos azt mondta: "Ha műtét közben elakadok, majd felébresztelek, és megkérdezlek. " Ami persze képtelenség, de éppen ezzel jelezte, hogy át kell vennie az irányítást. A professzor ott feküdt a műtőasztalon, altatásban egy lepedő alatt, kiszolgáltatva. Alotti Nasri ideges volt; a műtősnő, az altatóorvos az asszisztencia tagjai falfehérek; a kezek remegtek, elviselhetetlen volt a feszültség, és akkor a szívsebész megállt, és azt mondta: "Mindenki tegyen le mindent, és figyeljen rám. Ő nem a volt főnökünk, a mesterünk. Ő most Papp Lajos, a beteg. Mindenki úgy tekintsen rá, mint egy ismeretlenre. Nem több, és nem kevesebb, mint az utolsó ember, egy idegen, úgy kell megoperálnunk őt. " Miféle protekció az, ha valakivel úgy bánnak, mint egy idegen emberrel az utcáról?
Pedig így dolgozik ez a furcsa orvos, aki elutasította, hogy hálapénzt fogadjon el, és átmenetileg Skóciába kellett mennie dolgozni, hogy megéljen. Hogyan lehetett valaki szívsebész, aki egy jordániai menekülttáborból érkezett hozzánk? Milyen szerepe volt ebben az első magyar szívátültetést végző Szabó Zoltán professzornak és saját édesanyjának? - minderről részletesen a Heti Válasz Kiadó Isten fizesse meg című új kötetéből olvashatnak. A Heti Válasz Isten fizesse meg! című kötetében - Alotti Nasri mellett - interjút olvashat Bott Judittal, Böjte Csabával, Csák Jánossal, F. Nagy Angélával, Hernádi Zsolttal, Járosi Tamással és Járosi Líviával, Kiss Ulrichhal, Kovács Leventével, Lakatos Zsolttal, Lukács Ernővel és Csath Juliannával, Mészáros Dáviddal, Nádasdy Borbálával, Nobilis Kristóffal, Schumicky Andrással, Szalai Ákossal, illetve Zwack Sándorral. A kötet már kapható a boltokban, vagy kedvezménnyel megvásárolható a kiadóban is. A kiadó elérhetősége: 1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
– Téved, én nem a frontvonalon voltam, hanem Japánban. Ide az akutan már ellátott betegeket hozták, befejeztük a kezelést, elhárítottuk a szövődményeket. Az persze igaz, hogy a fronton valóban három kategóriába sorolják a betegeket, és a legsúlyosabbakat nevezik "várakozóknak". – Érzelmileg hogyan lehet ezt elviselni? – A háborúban a körülmények gyakorlatiasságra kényszerítenek. – Hogyan választhatott olyan hivatást, ahol rengeteg beteget elveszítenek? Magyarországon még a kilencvenes évek elején is előfordult 14 százalékos műtéti halálozás a szívsebészeteken. – Eszem ágában sem volt szívsebésznek lenni. Pocsékak voltak a billentyűk, és a betegek húsz százaléka még a kórházban meghalt. Egy magyar társam lelkesedését látva általános sebész akartam lenni, és mellkassebészeti gyakorlatra is csak azért mentem, hogy műtét közben ne állja az utamat a rekeszizom. Ám amíg én a katonai szolgálatomat töltöttem, minden megváltozott: a koszorúér-áthidalás rutinműtétté vált, és jó túlélési eredményeket hozott.