Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
Ha félretesszük a rész rossz felépítését, akkor az kétségtelen, hogy érzelmekben gazdag 50 perc volt. Chandler Riggs szép munkát végzett csak kár, hogy nem tudott kiteljesedni a dráma, ami egy főszereplő elvesztése köré épül. Karakterfejlődés szempontjából most lenne lehetőségük a készítőknek valami érdekeset és újszerűt kigondolni, ha már a cselekmény izgalmassá tétele nem megy. Valószínűleg ebből se lesz semmi. Az epizódban viszont megválaszolásra kerül a flashforward, azaz Rick látomása, ami eddig csak értelmetlenül be-be volt dobálva a fél évad során. Kíváncsian várom ( vagy valami olyasmi), hogy milyen irányba fordul a történet, bár sokan viszont már nem, hiszen egyre inkább csökken az érdeklődés a sorozat iránt a rajongók körében.
A The Walking Dead sajnos már rég nem olyan, mint a visszasírandó kezdetekkor és fáj belátni, hogy már rég nem éri meg nyomon követni hétről-hétre, mégis nézzük. A széria már nagyon a végét járja és úgy látszik, hogy a karakter halálokon kívül a készítők se tudnak mivel izgalmat vinni a történetbe. ( Már ha ez annak számít. ) Tavaly decemberben láthattuk a félévadzárót, ahol is sokak nagy megdöbbenésére, míg mások nagy örömére világossá vált, hogy búcsúznunk kell Carl karakterétől. Ebből kiindulva az egyértelmű volt, hogy a félévadnyitó, amely az "Honor" címet viseli, teljes egészében Chandler Riggs része lesz. A baj csak az, hogy ez nem sikerült. Már az idejét sem tudom, hogy mikor kezdte a sorozat az időben össze-vissza ugrálást, és a 40-50 perces játékidőn belül a lényegtelen jeleneteknek való túlhúzását. Vagy nem lehet ráhangolódni, vagy halálra unom. Tét nélküli lett az egész sorozat, nem érzem, hogy súlya lenne már bárminek is, így szegény Carl halála sem hagyott nyomot, pedig kellene, hiszen a kezdetektől velünk volt.
Morgan még nem tudta meg, hogyan kell szembenéznie a démonokkal, és velük együtt élni, és így látjuk őt kegyetlenül gyilkolni minden Megváltót, amellyel találkoznak. Még akkor is, amikor Carol arra készteti, hogy ne adja el álláspontját, Morgan veszélybe sodorja, hogy csak egy másik ölést biztosítson. Röviddel ezután Morgan szemtől szembe kerül Gavinnal – egyik Negán főhadnagyával -, és az élet és a halál között egy másik döntés születik. MORGÁN NEM MINDEN FIGYELMEZTETETT, HOGYAN FELDOLGOZIK DEMONIKÁJÁT ÉS ÉLNI ÉN Egy meglehetősen gyönyörű egymás mellé helyezésében Morgan azt a döntést találja, hogy megöli Gavint, hogy Carl könyörgött Ricknek, hogy kevésbé erőszakos módon találja meg a háborút. Morgan készen áll arra, hogy örökre elszenvedje a bosszú és megtorlás szomjúságát.
Azt csak mi, hardcore rajongók érdemeljük meg, akik megannyi mélypont után is még kitartunk eme, egy helyben toporgó széria mellett, melynek immáron pontot kéne tennie a Negan-szál végére. És talán Rickéknek is meg kéne adnia azt, amire Carl vágyott.
Erről Greg Nicotero rendező-producer meg a többi főkolompos tehet: Carlba az elmúlt években gyakorlatilag már csak hálni járt a lélek, és csak úgy lebegett egyik résztől a másikig - ha pedig szerencsénk volt, hát kihagyott párat. Nem a színész hibája: az alkotók egyszerűen képtelenek voltak kezdeni vele valamit. Kis tinirománca Eniddel sem tudott kibontakozni, apjával szembeni ellenállása és a Negan ellen irányuló kis magánakciói sem hoztak maradandó változásokat. Hát ezt a szálat kifektették Le lehetett hát írni, mint valami göngyöleget, de mivel a sorozat elejétől fogva ott sertepertélt a frontvonalban, és Daryl csodálatos loboncát leszámítva ő produkálta a széria legnagyobb vizuális fejlődését, meg aztán mégis csak egy kölyök volt, ezért az alkotók kellő búcsú kíséretében akarták útjára engedni. Minden tiszteletem Rické és Carlé, de ezzel a hosszú, hol panellózungokkal, hol önismétléssel operáló, végtelenül színpadias búcsúzkodással alaposan átestek a ló túloldalára. Mennyivel keményebb, tragikusabb, húsbavágóbb lett volna, ha a pelyhedző állú fiúból a felismerés és a vele járó fájdalom hatására ismét előjött volna a kanyarból még vissza-visszatekintő kisfiú, hogy halálra válva, könyörögve, nyüszítve kérlelje tehetetlen apját, hogy segítsen rajta.
– Te is így lehetsz – mondja Carl. – Nem ölhet meg mindet, apa. Van valami utána. "Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy Rick készen áll a meghallgatásra, ahelyett, hogy ösztönösen megpróbálja megvédeni a fiát még egyszer a világ kegyetlenségétől. MORGAN FOLYAMATAK A NÖVÉNYI PATHÁT Miközben Rick, Michoné és a többiek elrejtőznek néhány földalatti csatornába, hogy elkerüljék a Saviors tűzijátékát, Morgan és Carol elindulnak egy küldetéstől, hogy szabadítsák meg Ezekielt, és tegyék egyértelművé a királyság biztonságát. Rövid sorrendben a helyzet egy másik erkölcsi felfedezésbe kerül Carol és Morgan filozófiájára az erőszakra, a bosszúságra, és arra, hogyan kell összeegyeztetni a múltjukat a jelenlegiekkel. Láttuk, hogy Morgan átalakul egy erőszakmentes pacifistól egy bosszúálló gyilkoshoz. Eközben Carol bumerángolt, egy félénk asszonytól, aki felkészületlen arra, hogy szembenézzen a poszt-apokalipsziával, egy olyan kegyetlenül tapasztalt emberrel, aki manőverezte, az egyiknek bűnös volt erőszakos útjain, és végül olyan emberre, aki valamiféle egyensúlyt talált az eltérő megközelítések között.