Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
A Sion-hegy alatt című vers 1908-ban, a Nyugat első számában jelent meg először, majd Az Illés szekerén című kötet A Sion-hegy alatt című ciklusának címadó költeménye lett. Ez a ciklus volt Ady Endre első istenes verseket tartalmazó versfüzére. A ciklus 15 költeményből áll, és A Sion-hegy alatt pont középen, kiemelt helyen található. Ezzel is kihangsúlyozza jelentőségét a költő. Az istenes versek először Az Illés szekerén című kötetben kerültek önálló ciklusba, s ettől kezdve egészen 1912-ig Ady miden kötetében megjelent ez a témakör. A költő a szó hétköznapi értelmében nem volt vallásos ember, azaz nem volt vallásgyakorló, nem élt az egyház szolgálataival, nem látogatott istentiszteletet, nem vett részt vallásos szertartásokban. Mégis volt egy vágyakozás a lelke mélyén Isten után, annak ellenére, hogy erős kételyek is gyötörték, és gyakran megvallotta hitetlenségét, pogányságát. Hitetlenségéről azonban mindig fájdalmasan és bűntudattal vallott, mintha érezte volna, hogy nem ez a helyes út.
Az én-versekhez hasonlóan e költeményre is a beszélő felnagyított, "mitikus magányossága" jellemző. Blaszfémia: kegyeletsértés; magasztos dolog kigúnyolása.
A Sion-hegy alatt (1908) című vers az ellentétek, ellentmondások verse. A szinte kegyeletsértő képek – Isten ráncos kezű, fázó, kegyes öregúr, hosszú, piros betűkkel foltozott kabátjában, olyan, mint egy varázsló – váltakoznak a pátoszos, biblikus képekkel ( "S lángoltak, égtek a kövek", " Minden lépése zsoltár-ütem: / Halotti zsoltár. ") és az istenkereső ember könyörgésével, olykor egy szakaszon belül is. A vers másik szintje a beszélő személye. Az Istennel találkozó felnőtt ember gyötrődik és kínlódik, mert nem tudja megszólítani az Urat. A gyermekkori istenképzet (jóságos, öreg bácsi) komikus, ugyanakkor a beszélő kétségbeesetten kutat emlékezetében a "gyermeki ima" után, mellyel megszólíthatná az "arcát bekönnyező" Istent. A vers – sok más költeményhez hasonlóan – egy eseménysor (látomás), melynek idő- és térviszonyai nem konkrétak (" Nyirkos, vak őszi hajnalon, / Valahol Sion-hegy alatt. "). A találkozás múltbeli, ezt jelzik a múlt idejű igealakok. A múltidejűség csak a vers utolsó mondatában változik jelenné, melynek nyilvánvaló funkciója a bűntudat állandóságának, a megváltatlanság jelenbeliségének az érzékeltetése.
Ezzel a saját teremtésű Istennel ugyanolyan személyes kapcsolatban áll, mint az ószövetségi próféták, vagy akár a nagy költő-előd, Balassi Bálint. Akárcsak Balassinál, Ady verseiben is a kétségbeejtő helyzetbe kerülő ember panaszai szólalnak meg, ő is bűnbánattal fordul Istenhez, ő is perlekedik, vitatkozik vele. Elsírja élete fájdalmait, segítséget kér ellenségei megalázására, ill. saját démonai legyőzésére, az élet bajainak leküzdésére. Adynak is leginkább olyankor van szüksége Istenre, amikor bajban érzi magát, amikor erőt vesz rajta a fásultság, a fáradtság, amikor úgy érzi, életenergiája, cselekvőképessége, ereje kifulladt, kihunyt, vagy amikor meghasonlik a világgal és önmagával. A Sion-hegy alatt című verse az Isten után való sóvárgás és a kételkedő emberi tudat küzdelmét mutatja be. Úgy tűnik, az emberi értelem nem tart igényt Istenre, elfelejtette már a vallás gesztusait, rítusait, az imádságokat, stb., miközben az emberi lélek továbbra is vágyakozik Isten után. Ady fiatalkori (nagykárolyi kisdiák korából való) emlékei elevenednek fel és mosdónak össze a "rongyolt" lelkű férfi érzéseivel, aki reménytelenül keresi Istent.
Okostankönyv
Hi�ba tal�lkoznak "valahol" a Sion-hegy alatt, hi�ba "j�" �s "kegyes" az �reg �r - k�szen arra, hogy a b�n�ket megbocs�ssa -, ha nem l�tes�lhet k�z�tt�k kapcsolat. A megt�rni v�gy� h�s elfeledte a r�gi gyermeki im�t, s vele egy�tt a naiv gyermeki hitet-bizalmat, nem tudja a "sz�p, �reg �r" nev�t - �gy az a n�ma k�rdez�nek nem v�laszolhat. �jszer�, modern Isten-�lm�nyt sugall a vers: a XX. sz�zad embere sem mondhat le arr�l, hogy v�laszt keressen az �let v�gs� �rtelm�re, de a vall�sos-metafizikus vil�gmagyar�zatokb�l ki�br�ndulva ez megoldhatatlan feladatnak bizonyul. Elfogadni a c�lt �s elutas�tani az eszk�zt: tal�n �gy lehetne �sszefoglalni e be�ll�totts�g alapvet� ellentmond�s�t. A Sion-hegy alatt c�m� vers h�s�t nem b�nei, hanem hitetlens�ge k�rhoztatja kudarcra, a bizonyoss�g keres�s�r�l pedig nem k�pes - �s nem is akar - lemondani. Tragikus vall�soss�g ez, mivel a szem�lyis�g mag�ra marad k�ts�geivel, s m�gsem vigasz n�lk�li, mert k�ts�gein kereszt�l legal�bb tudatoss� teszi �nmaga k�t�rtelm� l�thelyzet�t.
Vagyis a lelke mélyén mégiscsak vallásos volt. Mindig ott dolgozott benne a hinni akarás, szüksége volt a hitre, a bizonyosságra, szüksége volt Istenre. Zaklatott életmódja és betegsége miatt (amely 1906 után súlyosabbra fordult) Ady állandóan érezte a halál fenyegetését és élete kiúttalanságát, sokat töprengett otthontalanságán, tépettségén, meghasonlottságán, s nyugalomra, belső békére, lelki támaszra vágyott. Mindez elvezette az Istennel való találkozás vágyáig. Hosszabb időszakokat töltött el otthon, Érmindszenten, ahol gyermekként vallásos közegben nőtt fel. Otthon eszébe jutottak gyermekkori emlékei, újra hallotta a falusi templomban a Biblia zsoltárait. Ady vallásossága tragikus, kételyeket hangoztató vallásosság volt, amelyben a költő nem talált megnyugvást és békét. Költészetében az isten-fogalom is szimbólum: egyetlen jelkép Ady szövevényes, bonyolult szimbólumrendszerében. Nála Isten annyiféle, ahány versében megjelenik, sőt, egyetlen versen belül is ölthet többféle alakot. Ady istene ugyanis nem az egyházak által hirdetett Isten, hanem egy saját maga által teremtett, elképzelt Isten.
Isten sokféleképpen kommunikál. Nem beszél, de simogat, harangoz, vár a lírai énre és bekönnyezi arcát. A lírai én kezet csókol Istennek és beszél hozzá, de imádkozni nem tud, sőt még Isten nevét sem tudja. A legnagyobb baj szerintem az, hogy a lírai én nem tudja Isten nevét. Ez pedig óriási baj, hiszen ha tudjuk valakinek a nevét, akkor birtokoljuk őt. Lényegében mondhatjuk azt, hogy Isten és a lírai én elkommunikálnak egymás mellett, ezért nem jön létre a kapcsolat. A költő egy múltbeli történetet mesél el, de úgy hogy a verset e jelenlegi állapotában írta. A mai ember számára a vers üzenete az, hogy az Istenbe vetett bizalmat, nem szabad elveszíteni. Nekem tetszik ez a vers. Ez a második kedvenc istenes verse. Nekem elsősorban az üzenete tetszik, amit szerintem minden embernek meg kéne fogadnia.