Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
N�zz fel a magasba, - hol �r�k f�ny ragyog, S k�rd: Uram! J�JJ�N EL A TE ORSZ�GOD Mikor bel�d sajdul a rideg val�s�g, Mikor �letednek nem l�tod a haszn�t, Mikor magad k�nl�dsz, l�zt�l gy�t�rve, Hisz bajban nincs bar�t, ki veled t�r�dne! � "l�lek", ne cs�ggedj! Ne keseredj bele! N�zz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod, S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD Mikor a "kisember" fill�rekben sz�mol, Mikor a dr�gas�g az idegekben t�ncol, Mikor a "gazdag" milli�t k�lt: hogy "�ljen", S milli� szeg�ny a "nincst�l" hal �hen, � "l�lek", ne cs�ggedj! Ne roskadj bele! N�zz fel a magasba, - tedd �ssze k�t kezed, S k�rd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYER�NKET! Mikor �letedbe lassan belef�radsz, Mikor hited gy�ng�l, - s�t - ellene t�madsz, Mikor: hogy im�dkozz, nincs kedved, sem er�d, Minden l�zad benned, hogy - tagadd meg "�T", � "l�lek", ne cs�ggedj! Ne egyezz bele! N�zz fel a magasba, s h�vd Istenedet! Uram! Seg�ts! S BOCS�SD MEG V�TKEIMET! Mikor hitt�l abban, hogy t�ged megbecs�lnek, Munk�d elismerik, lak�st is szereznek, Mikor ver�t�kig hajszoltad magad, K�s�bb r�d�bbent�l, hogy csak kihaszn�ltak...!
� "l�lek", ne cs�ggedj! Ne ess k�ts�gbe! N�zz fel a magasba, s�rd el Teremt�dnek: Uram! MEGBOCS�TOK AZ ELLENEM V�TKEZ�KNEK! Mikor a "nagyhatalmak" a B�K�T T�RGYALJ�K, MIKOR A B�KE SEHOL! csak egym�st gyilkolj�k, Mikor n�peket a veszt�kbe hajtj�k, S k�rded: mi�rt t�r�d ezt ISTENEM, MI ATY�NK?! � "l�lek", ne cs�ggedj! Ne pusztulj bele! N�zz fel a magasba, s k�ny�r�gve sz�lj! Lelk�nket kik�rte a "rossz", t�mad, s tombol! URAM! MENTS MEG A K�S�RT�ST�L! MENTS MEG A GONOSZT�L! AMEN! UT�HANG: S akkor megsz�lal a MESTER, kem�nyen - szel�den, T�vozz S�t�n - sz�nj vihar! B�KE, s CSEND legyen! Mi�rt f�ltek kicsinyhit�ek? B�ZZATOK! Hisz' �n meg�g�rtem Nektek! Pokoli hatalmak rajtatok er�t nem vesznek H�s�ges kis ny�jam, �N P�SZTOROTOK vagyok, S a v�gs� id�kig - VELETEK MARADOK!
Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba – reményteljesen, S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben. Mikor a magányod ijesztően rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! Szenteltessék meg a Te neved! Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág", Mikor elnyomásban szenved az igazság, Mikor szabadul a Pokol a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve, Ó "Lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, – hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod! Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve… Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod… S mond: Uram! Legyen meg a Te akaratod!
Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe, Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN! Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Átkozódik a rossz: – Merre van Istene! Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág, Mikor elnyomásban szenved az igazság, Mikor a Pokol szabadul a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve, Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog, S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve, Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne! Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Ó, "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK! Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK, MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják, Mikor népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: miért tűröd ezt, ISTENEM, MI ATYÁNK?! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a "rossz", támad s tombol! URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A GONOSZTÓL! AMEN! UTÓHANG S akkor megszólal a MESTER, keményen-szelíden, Távozz, Sátán -- szűnj, vihar! BÉKE s CSEND legyen! Miért féltek, kicsinyhitűek? BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek! Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok, S a végső időkig -- VELETEK MARADOK!
Ezután az egri bor hűs zamatának kíséretében folytatódtak az egyéni, jóízű beszélgetések Kányádiról. 2018. esztendejében végleg álomra hajtotta a fejét hazánk egyik legkiemelkedőbb, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas költője, Kányádi Sándor. Mégsem a megszokott keserűség és bánat fogott el egy országot halálának hírén, hisz mondják: "Csak az hal meg, akit elfelejtenek. " Márpedig Kányádi örökérvényű és soha el nem múlót teremtett a mai kor és a jövő nemzedékének egyaránt. Kormos Noémi 12. e Kányádi Sándor – Az én Miatyánkom Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba – reményteljesen, S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben. Mikor a magányod ijesztően rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod, S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen, S millió szegény a nincstől hal éhen, Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET! Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz, Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT, Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET! Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magad, Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak… Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK! Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják, Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják, Mikor népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: miért tűröd ezt?