Nem Vak Ez A Ló Csak Bátor - Hírklikk - Itt A Fidesz ÉRtelmisÉGi Holdudvara: Majka, Kis GrÓFo ÉS FÁSy ÁDÁM
Nemrégiben a fiam, amikor már látta rajtam, szintén apum gyerekkorunkból legendás mondását: jönni tudok, de menni nem, a következővel állt elő. "Anya, ha ezt így folytatod, legközelebb, amikor elmegyek apához, előtte leragasztalak az ágyra. Mellédteszem a laptopodat, beállítom rajta végtelenre a Jóbarátokat, körbepakollak kajákkal – cukormentesekkel természetesen -, és tilos lesz onnan felkelned! " A kép forrása: Jóbarátok/Imdb Amellett, hogy ez hihetetlenül kedves volt tőle, elég drasztikus megoldás. De nagyon jó visszajelzés arra, hogyan élik meg a gyerekeink azt, hogy folyton el vagyunk havazva. És mostanában már ő sem riad vissza a segítségtől, némi krumplipucolásról vagy pakolástól, de sokszor ketten sem győzzük. Nem győzzük az életet?! Milyen szürreális gondolat. A héten kedves barátnőm befejezte a vizsgaidőszakát és elhívott a strandra a gyerekekkel. Első gondolatom millió – megjegyzem jogos – kifogás volt. Tudom, hogy neki is volt jópár. Elmúltam negyven, és még mindig a fülemben cseng a szüleim mondata: olyan nincs, édes lányom, hogy nem találsz valami feladatot.
Lélekben máshol – Csinta Samu publicisztikája - NSO
- Nem vak ez a ló csak bátor 2019
- Index - Külföld - Videó: bátor vagy vak?
- Dévény Alapítvány
- Maharaja indiai étterem bécsi út
- Érvényes műszaki vizsga nélkül Németországban - Atrium Automobile
- Az 5. hullám 2 végtelen tenger film
- Milyen szerepet tölt be a biztosító a jármű áramkörében
- Nem vak ez a ló csak bátor 18
- „Amikor a gyerekek aludni mentek felszigszalagoztam a telefont a mikrofonra”
- Nem vak ez a ló csak bátor 5
- Mit szóltok Kövér László kijelentéséhez miszerint Gyurcsány Ferenc egy...
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából az év végén jelent meg Charlie Mackey kötete, A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló, mely egy igazán különleges, kézírásos könyv, tele egyedi rajzokkal, és gondolatébresztő, vagy éppen megható felismerésekkel. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg ezt a nem mindennapi művét, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötetet! Talán még nem is volt olyan bejegyzés a blogon, amelyben a kedvenc idézeteimet gyűjtöm össze, egészen egyszerűen azért, mert olvasás közben nem feltétlenül szoktam felfigyelni a jól megírt, vagy számomra fontos szövegrészekre, különösen akkor, ha magába szippant egy történet. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló esetében azonban adta magát, hogy kedvenc idézeteket válasszak, mivel valójában az egész kötet magvas, fontos gondolatok gyűjteménye. Ezért született meg ez a bejegyzés a kedvenc idézeteimmel! A kötetről már írtam értékelést, így ha az érdekel, akkor itt elolvashatod! Következzenek hát az idézetek: "– Hoztam neked egy finom sütit – újságolta a Vakond.
Karácsony hete
Ezáltal nyer értelmet a felemelt jobb kéz mozdulata is: ez a clementia, a kegyesség gesztusa, amikor a császár megkegyelmez a legyőzött ellenségnek. Marcus Aurelius hosszú, görög filozófusokra emlékeztető szakálla és göndör haja pedig kifejezi, hogy a sztoikus filozófia képviselője volt. A ló szobrát rendkívül élethűvé teszik az apró részletek: nemcsak az állat megfeszülő izmait, hanem fejének kitüremkedő csontjait és ereit is ábrázolták. (Forrás: ITT)
Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel rádión beszélnek, a jósok, a boncok, a ferde vajákos, ki cifra regéknek gőzébe botorkál, csürhe-silányok, kik csalva-csalatva egy jelre lehullnak s ugy fintorog arcuk, mint a bolondé. Csak a bátor, a büszke az kell nekem, ő kell, őt szeretem, ki érzi a földet, tapintja merészen a görcsös, a szörnyü Medusa-valóság kő-iszonyatját s szól: «ez van», «ez nincsen», «ez itt az igazság», «ez itt a hamisság», s végül odadobja férgeknek a testét. Hős kell nekem, ő, ki déli verőben nézi a rémet, hull könnye a fényben és koszorúja izzó szomoruság. Messze vagyok már, messze röpültem, messze az olcsó, hig dudaszótól, dél és nyugat között csapong az én lelkem, mindig szabadabban. Álarcomat itten elvetem, aztán ujra felöltöm s járok mosolyogva, tanulva a türést, a hosszu alázat gőgös erényét, szenvedve a mocskot, rejtve riadtan rongyokra szakitott, császári palástom. Hadd emelem föl, hadd emelem hát tiszta, hitetlen, kétkedve-cikázó, emberi pára- lelkem tefeléd most, ki jöttem a pannon halmok alól s élek a barna Dunának, a szőke Tiszának partjai közt.