Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
Mennyit próbáltok? Győző: Amennyit csak lehet. Nem szoktuk általában hazavinni a munkát, és csak a legszükségesebb infókra szorítkozunk, de erről a darabról abszolút építő jelleggel szoktunk otthon beszélni. Tudunk szövegezni, a zenei betétekről gondolkodni, vagy egy-egy ötletet készre csiszolni. Elég elfoglaltak vagytok mindketten, és ha még az ünnepi időszakot is hozzácsapjuk, akkor a január 20-i premier már nincs is olyan messze. Judit: Nincs pánik, jól állunk, és nagyon jól haladunk. De a lényeg, hogy elképesztően jó csinálni. Színházi duett Rezes Judit és Szabó Győző igaz története alapján Bemutató: 2018. január 20., 20 óra, Hatszín Teátrum
Fotó: Horváth Judit Ez mindkettőtöknek evidens volt? Hogy a kapcsolatotok elért egy olyan szintre, ahonnan van mire visszanézni, amikor időszerű összegezni, és mindezt meg is szeretnétek mutatni? Szinkronban voltatok? Judit: Egymással dolgozni akartunk nagyon. És igen, bőven van mire visszanézni. Tizenvalahány év… Abban rengeteg minden sűrűsödik össze. Egészen konkrétan nem fogalmazódott meg bennünk az egésznek a formája és a keretei, de ahogy elkezdtünk gondolkozni és dolgozni rajta, egyre inkább megtetszett. Olyan dalokat választottunk, amelyek valami miatt fontosak nekünk, amelyeknek a szűrőjén keresztül tudunk magunkról beszélni. Aztán valahogy adta magát a prózai rész is: mi lenne, ha két szám között elmondanánk vagy legalábbis felvillantanánk egy-egy jelenetet a közös életünkből? Győző: Mindenkinek megvan a maga története, de velünk tényleg nagyon izgalmas dolgok estek meg, olyan sztorik, amelyek másokkal talán nem – és egész tanulságosak lehetnek. A szórakoztató, vicces részek mellett azért lesznek nagy drámai pillanatok, amikor kőkeményen leástok az aljára, vagy egy kis cinizmussal, fikcióval, poénnal mindig elveszitek az élét?