Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
2017. június 20. - 17:40 | Régió Sok egyhangú kert ékes dísze lehet a változatos növényzetű sziklakert. Ha gondosan odafigyelünk a kiültetésnél a bő növényválasztékra és a növények tulajdonságaira, szezonálisan "programozható" sziklakertet építhetünk minimális vízellátással. A karbantartás sem fog igényelni túl sok munkát, mégis egész évben élvezhetjük a virágzó ágyásokat, melyek biztosan magukra vonzák az arra járók figyelmét. A sziklakert "vázát" az alacsony vízigényű évelő növények alkotják. Kombinálhatunk kúszó (pázsitszerű 5-10 cm magasságú) és magasabban virágzó (25-45cm) növényeket különböző díszfüvekkel. Ajánlom mindenkinek, hogy az ültetésnél törekedjenek a sziklák és a növények mennyiségének harmóniájára. Valahol középen kell megtalálni az arányt, hogy sziklakertünk ne egy kőrakáshoz hasonlítson, hanem inkább tartsa meg természetes jellegét. Bombasztikus látványt érhetünk még el, ha az évelő növények közé korai szárazságtűrő virághagymákat ültetünk, itt jön szóba újra - a cikk elején említett "programozás".
Az első cikkben viszonylag korai virágzású növények kerültek bemutatásra, most picivel későbbi, főleg júniustól virágzó évelőkről lesz szó. A cikk végén felsorolt hagymások viszont a korai fajták közé tartoznak majd ebben a részben is. A bevett módszer szerint az első korai évelők virágzásáig díszítik a kertet (vagyis cca. április végéig-május elejéig) Évelő virágzó szortiment: Varjúháj (Sedum acre) Képen: Sedum acre "Aureum" Májustól júniusig borítja be sűrűn apró csillag alakú virágokkal a sziklakertet. Az év többi részében is dekoratív marad pikkelyszerű, hengeres leveleinek köszönhetően. Teljesen igénytelen növény. Viszonylag gyorsan terjed. Magasság: 5-15cm Virágzás: V. - VI. Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) Képen: Thymus vulgaris - betakarítás Aromatikus, sűrűn virágzó, alacsony, bokros növekedésű évelő, amit már ősidők óta előszeretettel használnak illóolajként, fűszernövényként és nem utolsó sorban gyógynövényként. Görögországban a vitézség szimbólumaként tekintettek rá, Franciaországban pedig a hazai konyha egyik stílusjegyévé vált.