Nem jóval hamarabb sóztad és paníroztad, mint ahogy kisütötted? A sertéshúst csak felhasználáskor szabad sózni, különben kiszárad, mert a só elvonja a nedvességet a húsból. Mitől száraz és kemé...
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, és hamarosan visszatért Őzikével. – Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe! – mondta Őzike. – A Kisróka még nincs itt? – A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez – morgott Nyuszi. – Ne is hívjuk ide! – De bizony idehívjuk! – mordult föl Barna Mackó. – Idehívunk mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül! Nyuszi megbillentette a bal fülét: – Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is. Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz. És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást. Télapó kesztyűje Hol volt, hol nem volt egyszer egy ugrifüles nyuszika.
Az anyóka nagyon szerette ezt a kis piros galambdúcot, aminek a tetejében icipici fehér házikó is volt, igazi kis galambház, apró párkányán meg három icipici üveggalamb, mintha éppen most akarnának beröppenni házikójukba. Öreganyó mindig nagyon türelmetlenül várta a karácsonyestét, hogy végre meggyújthassa az icipici gyertyákat, gyönyörködhessék a gyertyafényben csillogó icipici galambban. Csakhogy az egyik karácsony este nagyon szomorúan végződött. Csillagszóró szikrája pattant az egyik kis üveggalambra, s az elrepedt. Sírdogált öreganyó, s a következő este, karácsony első napján, reszkető kézzel gyújtotta meg a második csillagszórót. Sisteregve szálltak az icipici csillagszikrák, egy szikra a galambház felé röppent, s elpattant a második üveggalamb is, olyan apró szilánkokra tört, hogy öreganyó még a darabkákat sem találta. Ez történt karácsony másnapján is: elrepedt a harmadik kis üveggalamb, s üresen maradt az icipici piros galambdúc fehér házikójának párkánya. A következő karácsonynak már nem is örült szegény öreganyó.
Igaz, az el... Új adók január 1-től..... 2021-07-11 14:19:09 ÚJ ADÓK JANUÁR 1-től: Élenjáróknak: hangadó Figyelmetleneknek: lankadó Alváshiányban szenvedőknek: fáradó Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó Könyvelőknek, m... még több blog Belépés Felhasználónév: Jelszó:
Mondd csak, nem adnál a Mikulás levesébe egy-két káposzta levélkét? -Szíves örömest – mondta a Nyuszi -, hazaszaladok érte! Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott. -Én makkocskát hoztam a Mikulás levesbe! - kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. - Nagyon finom lesz ez a leves! -Magam is úgy gondolom – mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott. -Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért! Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, hamarosan visszatért Őzikével. -Illatos füvecskét hoztam a Mikulás levesébe! - mondta Őzike. A Kisróka még nincs itt? -A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás leveshez. - mondta Nyuszi. - Ne is hívjuk ide! -De bizony idehívjuk! - mordult föl Barna Mackó. Hívjunk ide mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat.
Jajgatva ropták estélig, végül már könyörögtek a gyereknek, hogy tegye el az átkozott klarinétot, nem lesz semmi bántódása. A legényke megkönyörült rajtuk, mindnyájan hazamentek békével. Azontúl már jól ment sora a gyereknek, a mostohája jóltartotta étellel-itallal, nehogy ismét elővegye az ördöngös szerszámokat. Sötét erdő mélyén éldegélt öreganyó. Nyáron az erdőt járta, a madarak csivitelését hallgatta, gyógyfüveket gyűjtött, meggyógyította a beteg őzikéket, a fészekből kipottyant gerléket, esténként a csillagokat nézegette, s éjszaka édes volt az álma. Így volt ez nyáron. De mikor eljött az ősz, lehullottak a nagy fák levelei, hó borította a füveket és a kopasz ágakat, akkor az öreganyóka behúzódott icipici kunyhójába, és várta, egyre csak várta a nyarat. Télen egyetlen öröme volt: a karácsony. Karácsony estéjén az öreganyóka az icipici kunyhójában fölállított egy icipici karácsonyfát, a karácsonyfa ágaira három gyertyát, három csillagszórót tett, a legalsó ágát meg legféltettebb kincsével díszítette: egy icipici piros galambdúccal.